Nekem ezek a számok tetszenek. Mert imádom őket hallgatni mikor fos kedvemvan. Sírni aludni és rugdosni ezekre a szekérnyemet.(L)

egyszerűen imádom(L):$

Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem,
Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit nem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, közöttünk bomba robban,
Azt mondta, már nem szeret, na akkor voltam bajban.
Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás,
Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.
          (cod-karjaidban meghalni)

Nem kértem életet,nem kértem bánatot sem szenvedést,
De kaptam eleget hidd el mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok,a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak én meg magányosan ballagok.
Az ég felé nézek,kérdem mit tegyek?
Valóság vagy álom ez,de fel nem ébredek.
Örökké valóságnak tűnik minden pillanat,
Mikor kósza emlékeim közt hallom mézédes hangodat.
Az idő elszállt vége van a boldog napoknak,
Búcsút intek minden megálmodott dolognak,
Kéz a kézben boldogságtól megtelve,naplementét nézve,
Tested karjaimba temetve.
A halálnak nincs romantikája,de mégis húz magához,
Úgy várok rá mint arra mikor ajkam ér a szádhoz.
Menny vagy pokol könyörgöm vegyél magadhoz kérlek,
Nincs más vágyam minthogy boldogan nyugovóra térjek végleg.
                      (cod-pokol pora)

Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.
Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?                 

                         (cod-búcsúlevél)

Oldal: Zeneszöveg<3
Szia:) Itt mindent megtalálsz ami csajos dolog:) Jó szórakozást:) - © 2008 - 2025 - mindenamigirls.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat